A Holtak Serege

Komor sereg közeleg,
A nap is éjbe fordul.
Láncra vert holt lelkek,
Démon hangja mordul.

Ősi csendjét törik meg
Az erdőnek, hol járnak,
Jajongását hallani
A haldokló fáknak.

Amott tisztás virult,
Most ingovány van helyén,
Száradt gyökér-roncsok
Meredeznek felém.

Száraz füvek ropognak
Csontos talpak alatt,
Előlük, ki élő,
Százfelé elszaladt.

És csak egyre gyűlik
A fekete horda,
Pusztító seregük
A mi vérünket ontja…

S ha majd vérbe fagyva
A harcmezőn fekszel,
Nem hagy ott nyugodni,
Feltámaszt a Mester.

Te is majd vándorolsz
Az arctalan éjben,
Kiszáradt szemekkel,
Karddal a kézben…

 Írta: Ygnar