Kalózdal (Rémarcú Ravnal éneke)

„A kalóz sorsa vészek tengere.”

Kibontva árboc, vitorla rebben,

Az esti szélben a zászlónk lobog,

Lábunk megvetjük, egy az egy ellen,

Óriási ágyúink tüze ropog:

Zöld vizű tengeren siklik a kalózhajónk.

Szegény vagy gazdag: mindkettő adhat,

Orrom megérzi azt, bármit is rejt,

Széparcú lányka, vagy elrejtett láda,

Rémarcú lecsap rá, mindig jól sejt:

Ahol jár, aranyból, kincsekből sosincs hiány.

Viharban erős, a szárazon bátor,

Éles kardját itt mind rettegik,

Szeszélyes vendég, és bőkezű gazda:

E nevet – Ravnal – csak így ismerik.

Kalózok hírét a tengeren messze viszik.

Temérdek kincsből a nőknek is juttat,

Eleven bájukat mért vetné el?

Nőtlen és ifjú, minden nap mulat,

Grogot és pálinkát, sört, bort vedel.

Emitt meg matrózok ropják a táncot,

Rémarcú pattan az asztalra fel,

Erőtől duzzadó hangján ő így énekel:

„Baj van a részeg tengerésszel,

Baj van a részeg tengerésszel,

Baj van a részeg tengerésszel

Minden áldott reggel.

Baj van a részeg (hikk) kalózzal,

Baj van a részeg (hikk) kalózzal,

Baj van a részeg (hikk) kalózzal

Minden áldott nappal.”

írta: Ygnar